Korábbi bejegyzésünkben már felvázoltuk a gerincoszlop felépítésének főbb jellemzőit, bemutattuk a csigolyák jellemzőit, az ezeket összekötő porckorongokat és a gerincvelőt. Ezúttal térjünk rá a csigolyasor legfőbb anatómiai feladatainak ismertetésére, ami segíthet könnyebben megértenünk a gerinccel kapcsolatos betegségek, elváltozások okait is.
Izmok és szalagok: Amikor a gerincünket mozgatjuk, fontos szerepet kapnak a hasi és a háti izmaink. A mindenkori stabilitást az ellentétes irányban dolgozó izmok örökös egyensúlyhelyzetet kereső mozgásai biztosítják. A csípőízület és a vállízület a hátizmok segítségével mozog. Minden izmunk, kötegekbe rendeződött rostok tömegéből épül fel. A törzsünk elfordításakor a has és a hátizmaink együttes munkája figyelhető meg. A porckorongsérv
A gerincoszlop: A gerinc a csontváz központi tartópillére. A koponyaalaptól egészen az alsó ágyék farokcsigolyájáig húzódik. A gerincoszlopot 34 csont építi fel: a felső 7 db nyaki (C) csigolya lefelé haladva 12 db háti (Th) 5 db ágyéki (L)csigolya 5 db összenőtt keresztcsonti csigolya (S)található. A keresztcsont (os sacrum) hozza létre a medencét, amikhez a combcsontok ízesülnek A gerincvelő: A
