„Vouloir c’est pouvoir”
mondja egy francia közmondás. Magyarul valahogy úgy fordíthatnánk, hogy az akarat mindenre képes, az akarat hatalom. A lenti sorok választ adnak miért is választottam ezt a közmondást mottómul.
Mindig sportos, lendületes életet éltem. Sohasem riadtam vissza a fizikai munkától, bár többnyire az agytekervényeimet dolgoztattam. Télen a síelés, nyáron a vízi sportok szerelmese és aktív űzője vagyok. Lassan egy évtizede már hogy, ötvenes éveimhez közeledve – előzetes tünetek nélkül – gerincsérveket diagnosztizáltak nálam. Ez rövid időre ugyan, de részleges bénulást okozott és ágyba kényszerített. 2004-ben a meghitt Karácsonyozás helyett nyomtam az ágyat és hetekig alig tudtam aludni a fájdalomtól. Ebben az állapotban, orvosom egy jelentéktelen összegben sem mert volna fogadni, hogy embere műtét és gyógyszer nélkül hamarosan visszatalál a teljes értékű életbe!
Ezek után joggal teheti fel a kérdést a Kedves Olvasó hogyan sikerült először lábra, majd sítalpakra állnom egy ilyen betegség mellett?
Nos, a konok gyógyulásvágyam és a műtét nélküli gyógyulás sikerében való hitem ajándékozott meg a Denevérpad ötletének szikrájával.
Képtelen voltam elfogadni, hogy soha többé nem hódolhatok kedvenc téli sportomnak.
Az azóta jó barátomként tisztelt orvosom, Dr. Erbszt András a leleteim áttanulmányozása után, a porckorongsérv műtét elkerülése érdekében kíméletes, visszafogott életmódra ítélt.
A köztünk lezajló beszélgetés nem volt szokványos orvos – beteg diskurzus:
–Doktor úr! Úgy tűnik, hogy elképzeléseink nincsenek összhangban. Önt a szakmájában a legjobbak között emlegetik! Én viszont a betegek legjobbika vagyok! Mindennek alávetem magam, ami az ön kitűnő szakmai tudása és az én eltökélt együttműködésemmel, végül segít engem újra sílécre állni! A régi életemet akarom mindenáron visszakapni és ehhez a belső erőimet soha nem hagyom a betegségem szintjére zuhanni!
Kijelentésem hallatán a Doktor úr először finoman elmosolyodott majd fürkésző tekintettel a következőket mondta:
–Attila, a legjobb lenne Önt a lábainál fogva felakasztani, hogy nyúljon a gerince! Az biztosan segítene. Csak annyi bökkenő van, hogy nem létezik biztonságos és kíméletes nyújtó szerkezet, mely erre a célra megfelel! A létező eszközök ugyanis több kárt tennének a sérült gerincében, mint amennyit használnának!
Ennek a beszélgetésnek köszönhetően született meg az első saját gyógyulásomra készített Denevérpad: kezdetleges, otthon barkácsolt eszköz, aminek segítségével felépültem a porckorong sérv betegségemből.
Az elmúlt egy évtizedet a gerincbetegségek kutatása mellett, a Denevérpad tökéletesítésének szenteltem. Mára a Denevérpad az Európai Unióban bejegyzett szabadalommal rendelkező orvosi eszköz. Az út ami elvezetett a sikerig nem volt zökkenőmentes, de ahogy az elején is megfogalmaztam az ars poeticám: mindent lehet, csak akarni kell.
A Denevérpad történetét és mindazokat a tapasztalatokat, amiket szereztem a betegségem folyamán, egy könyvben összegeztem, „Gerincsérvtől a sípályáig” címmel.