Gerincoszlop, gerincvelő, csigolyák, porckorong
A gerinc a csontváz központi tartópillére. A koponyaalaptól egészen az alsó ágyék farokcsigolyájáig húzódik.
A gerincoszlopot 34 csont építi fel:
- a felső 7 db nyaki (C) csigolya
- lefelé haladva 12 db háti (Th)
- 5 db ágyéki (L)csigolya
- 5 db összenőtt keresztcsonti csigolya (S)található.
A keresztcsont (os sacrum) hozza létre a medencét, amikhez a combcsontok ízesülnek
A gerincvelő
A gerincvelő feladata, hogy kapcsolatot tartson a test perifériás szöveteivel, információkat és utasításokat továbbítva közöttük.
Az agyvelőtől egészen a második ágyéki csigolyáig tart. Ez alatt már csak a „lófaroknak elnevezett idegrost köteg található.
Szöveti állományát idegsejtek és idegrostok képzik.
A csigolyák
A gerincoszlopot alkotó önálló csontok a csigolyák.
Hasi irányban hengeres alakúak, hátsó felükön pedig egy nyílás található. Egymás feletti helyzetben ezek a nyílások egy egybefüggő folyosót alkotnak, amiben jól védetten fut végig a gerincvelő.
A csigolyák hátsó részén összesen hét ízületi nyúlvány helyezkedik el. Középen van a tövisnyúlvány, tőle mindkét oldalon további 3-3. A csigolyák alsó és felső részén lévők, ízületek segítségével a szomszédos csigolyákhoz való kapcsolódást biztosítják.
A porckorong
A gerincet alkotó csigolyák egymáshoz való stabil összeköttetése a porckorongok feladata.
- Rendkívül rugalmas és a szabad mozgást is biztosítani tudó kötőelemek.
- A gerincet érő változatos erejű és irányú hatásokat is csillapítja.
- Anyagát tekintve a több rétegű, nagy szakítószilárdságú külső, rostos gyűrűjét és a benne lévő kocsonyás, gél szerű magot különböztetjük meg